Leírás

INFORMÁCIÓK, FÖLDRAJZ, TÖRTÉNETI MÚLT, LÁTNIVALÓK ÉS NEVEZETESSÉGEK, HELYI SZOLGÁLTATÓK, CÉGJEGYZÉK, TÉRKÉP

Vác városa a magyar történelemben különleges szerepet tölt be. Az államalapítás óta fontos szakrális tér, ugyanakkor virágzó kereskedőváros, az újabb időkben ipari központ és nem mellékesen a Dunakanyar kapuja. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy melyik arculata a legjellemzőbb, melyik az „igazi” Vác. Valószínűleg ez a sokféleség mind együtt formálta, alkotta a települést olyanná, amilyenné lett: Magyarország egy kis ékszeres dobozává.

Vác és környéke kedvező természeti adottságai miatt az őskor végétől folyamatosan lakott hely volt. Az egymást követő népek tárgyi emlékeit a régészeti feltárások eredményeként ismerhetjük meg. Jelenleg több, mint száz régészeti lelőhelyet ismerünk a város belterületén és határában. A település déli határában feltárt kelta temető gazdag leletanyaga szerint a Kr. előtt 4-2. században itt élő kelták ismerték a vasat és kerámiáik fazekaskorong segítségével készültek. A kelta törzsek önállóságának a római uralom vetett véget. A Duna bal partján lévő terület – így mai Vác is – a Barbaricum része volt. A Duna határfolyó szerepét töltötte be. Az egykori kelta szállásterület a szarmaták kezébe került. A római uralom megszűnte után előbb a hunok, majd egymást követően különböző germán népek özönlötték el Pannóniát. A belső ázsiai eredetű avarok a 6. században jelentek meg ezen a területen. 896-tól a honfoglaló magyarság megtelepedését jelzik a régészeti leletek. A váci csörögi szőlőkben a 19. század végén talált karoling típusú kard használói feltehetően a Megyer törzshöz tartoztak.